A várva várt terheléses vércukor vizsgálat

Ez a nap is eljött. Ricsivel keltem, hogy elérjem a 7 órási vonatot, mivel anya Újpest-Városkapunál várt, hogy elvigyen terheléses vércukor vizsgálatra. Természetesen elfelejtettem kiváltani a szőlőcukrot, és az sem lett volna megoldás, hogy veszek egy boltban, mert csak a patikák által kimértet fogadják el.

A Palánk patikát az internetes kiírás ellenére zárva találtuk. Az SZTK-ban szépen téptem sorszámot, közben anya elment egy másik gyógyszertárba, ami elvileg 8-kor nyitott, hogy kiváltsa a cukrot. Beálltam soron kívül egy kismama mögé, ahogy mondták. Már vele is morgott a nyanya, de igazából én kaptam a legnagyobb letolást, hogy miért mondom, hogy terheléses vércukorvizsgálatra jöttem, amikor nem is, mert íme a beutaló vérvizsgálatra. Csak feltartom a sort és felpaprikázom az embereket. Mondtam neki, hogy az orvos azért írt beutalót, mert nem voltunk benne biztosak, hogy a háziorvos által elrendelt múltheti vérvizsgálatnál megnézik-e az éhomi vércukor szintet is, de megnézték. Utána keresett, és tényleg. Még azért feltette a keresztkérdést, hogy most kinek menjenek az eredmények, mivel a háziorvos Weber tesztre is elküldött, és 3 beutalót lobogtattam így. Rábíztam. Nagyon édes volt, mindenképpen bosszút akart állni, mert csakazértis elrendelte az éhomi vérvizsgálatot, hadd vegyenek le minél több vért.

Vészesen közeledett a sorszámom, noha amúgy ki se kellett volna várni. Hívogattam anyát, hogy mi a franc van, mire kiderült, hogy állítólag nem működött a számítógépes rendszer, ezért nem tudják kiszolgálni. Jó késő lett, mire befutott a cukorral, szabadkoznom is kellett, amikor hívták a sorszámomat, hogy nem tudtuk még kiváltani.

Bementem, mire megdöbbentek, hogy ilyen későn. Magyarázkodhattam megint, hogy nem nyitott ki időben a patika stb. Az a nagy meglepetés ért, hogy egy egész kémcsővel vettek le vért. Nem elég, hogy vashiányos vérszegény vagyok, még meg is csapolnak! Mondta a nő, hogy már régóta nem vesznek ujjbegyből vért, és a vashiányos vérszegénység nem azt jelenti, hogy kevés a vérem, hanem bizonyos anyagokból nincs benne elég. Ja, de vért persze nem adhatok!

Megitatták velem a cukorszirupot, rosszabbra számítottam, de a végén azért marta a fogamat. Félóránként be kellett még mennem, közben olvastam, hogy elüssem valahogy az időt. Az elsőnél jól leszúrtak, hogy 10 percet késtem, és így nincs értelme a vizsgálatnak, mert azt nézik, hogy a szervezetem hogyan tudja feldolgozni a cukrot (azt a mennyiséget, amit saját bevallásuk szerint is kb. egy hét alatt fogyaszt el egy normális ember). Pedig megnéztem az órámat, amikor kimentem. Majdnem elsírtam magamat, és szívem szerint azt válaszoltam volna, hogy az egész procedúrának sincs semmi értelme, úgy, ahogy van. A következő gyerekemet az őserdőben szeretném kihordani, ott nem macerálnak annyit.

Mikor már alig voltak a váróban, odaballagtam a leletkiadóhoz, és megkértem őket, lennének oly szívesek, és adják már ki a Hepatitis és vércsoport eredményemet, mert kell a védőnőnek. Mire közölték, hogy a nőgyógyásznál vannak (benne vannak a gépben, csak nem akarták kinyomtatni). Hihetetlen, minek hívják őket leletkiadónak, ha nem hajlandóak kiadni a leletet, pedig magammal vittem a papírt is, hogy lássák, mikor voltak a vizsgálatok.

Az utolsó 10 percben már majdnem éhen haltam, és az ötödik szuri már nagyon fájt. Teljesen kilyuggatták a vénámat. Ricsi mondta is, hogy úgy néz ki, mint egy kezdő hernyósé :-D. Szerencsére a vénás vasbeadást emiatt megúsztam, de megfogadtam, ha van valami módja annak, hogy ne kínozzanak meg ennyire megint, akkor köszönöm szépen, kihagyom ezt a vizsgálatot.