2017. december 2., szombat

Lelkek

Lelkek, kik sosem születtek; kihúnytak
Lelkek, kik testben nem maradhattak.
Búcsút sem inthettünk sose egymásnak,
Sötét űr maradt csak, helye sincs a gyásznak.

Sorsunk összeforrt egy kósza pillanatra,
Elszakított minket az igazságos karma.
Nem látni, hová sodort az élet árja,
Itt vacog a szívem, testvértelen árva.

Nem tudni, merre vitt kurta utatok,
Helyetek üres, mégis jelen vagytok.
Bár hallottam volna kacagásotok,
Bár láttam volna széles mosolyotok!

Bár töröltem volna keserű könnyetek!
S osztoztunk volna mindenünkön meg.
Bár foghatnánk egymás meleg kezét!
Bár érezhetnénk a vérség erejét!

Ember tervez, a teremtő rend végez;
Hálás vagyok mégis minden testvérnek.

Ágnes MR2 akusztik a MÜPÁból