2013. július 23., kedd

Anya születik I.

Amikor tavaly nyáron eldöntöttük a férjemmel, hogy babát szeretnénk, még nem tudhattuk pontosan, mibe vágjuk a fejszénket. Jómagam sokáig nem akartam gyermeket, mert tudtam, hogy az anyaság egy egész életre szól, mégis úgy éreztem, hogy az akkor még vőlegényemben mindent megtaláltam, amit valaha is egy társban kerestem.

Augusztus végén levezényeltem a penészes albérletből való átköltözésünket, mialatt Ricsi Horvátországban dolgozott a jógatáborban. Szeptember elején jött haza, immár berendezett lakályos szuterén kis otthonunkba. Még olcsó bútorokat is sikerült szereznünk, ezért nem kellett sokáig banános ládában tárolnunk a holminkat.

Meglepetésünkre már szeptember végén két csík jelent meg azon a bizonyos teszten. Nekem az lett gyanús, hogy csak úgy minden előzmény nélkül hirtelen hányingerem támadt az utcán, a férjemnek pedig az, hogy különösen viselkedek. Nagyon boldogok voltunk, és hamar megosztottuk ezt az örömhírt a családtagjainkkal is. Teljesen biztosak a dolgunkban csak az október 13-ai emlékezetes és feledhetetlen esküvőnk után két nappal lehettünk, mivel akkor mentem először ultrahangos vizsgálatra. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Az egyik vizsgálat érte a másikat, az elején még bosszankodtam is azon, hogy életemben ennyit nem maceráltak az orvosok, aztán belenyugodtam abba, hogy kis hazánkban már csak így működik a rendszer.

Szeptemberben és októberben sajnos nem jött össze két filmfordító munka sem, mindkettőbe beletört a bicskám. Egy spanyol szappanoperának (Csók és csata) kellett egy részét magyarítanom hiányos angol feliratszövegből. A másik feladat egy németül beszélő ámde francia listával bíró Provence-ról szóló film lett volna, ami aztán szerencsére franciául folytatódott, de így is nagyon nehéznek bizonyult. A munkáltató türelmesnek mutatkozott, én pedig még francia nagyszótárat is beszereztem, mégsem sikerült végül együttműködnünk.

Októberben a 16. héten 4D-s ultrahangvizsgálatra is sor került anyukám jóvoltából, így én élőben, Ricsi felvételről láthatta a kislányunkat.

December 24-én sajnálatos módon előjött a régi epebajom, ezért szinte semmit sem tudtam enni és picit be is lázasodtam. Viszont a születésnapomon, december 25-én éreztük Ricsivel először Véda kisasszony rúgását.

Januárban Frankfurtba szólított egy tolmács munka, nagyon jól bírtam az utazást és a munkáltatóm is végtelenül előzékeny és kedves volt. Hazafelé bevallottam, hogy krisna-hívő vagyok, ami kicsit meglepte. A két nap tolmácsolásért végül még többet is adott, mint amennyit egyébként kértem. Ebben a hónapban kezdtem el járni kismama jógára is, itt ismerkedtem meg a későbbi dúlámmal, Ágotával.

Februárban ellátogattunk Sopronba, ahogy azt korábbi bejegyzéseimben látható. Utónászútnak szántuk ezt a hetet, amit Réka, Ricsi nagynénje és az ominózus lopás után az egész család finanszírozott. Pár nap búslakodás után igazán jól éreztük magunkat. Ricsi teljesen elkényeztetett, minden nap lement friss pékáruért, főztünk is, ill. a törzshelyünkön, a Fórum pizzériában ettünk minden egyes kirándulás után. Jártunk Nagycenken a Széchenyi, Fertődön az Eszterházi kastélyban, megtekintettük a Taródi várat, illetve Sopron több nevezetességét is, melyek közül a tűztorony szó szerint a legkiemelkedőbb.

Márciusban újra az iskolapadban találtam magamat, ugyanios Ricsi elengedett az emelt szintű műfordító tanfolyamra. Hemangi mataji küldött újabb cikkeket fordítani, ezek és a tavalyiak képezik a megjelent angol magazin nagy részét. Ekkor elkezdődött vénásan a vas pótlása is. Ricsi, Ánanda Vrindávana prabhu és Sravana Mangalam mataji kegyéből újra a pujáriban találtam magamat, és több mint két hónapig a kedvenc szolgálatomat végezhettem: a virágfűzést. Néha besegítettem ennek-annak, hiszen tudtam, hogy Véda megszületése után nem sok lehetőségem lesz ilyesmire. Ekkor már nem jártam énektanárhoz és a jógáról is hiányoztam egy ideig, de aztán ott újra felvettem a fonalat. Viszont ellátogattunk Mátramindszentre kicsit feltöltődni és friss levegőt szívni.

A szeszélyes áprilisban Ágotával elmentünk együtt az Uzsokiba a szülésfelkészítő tanfolyamra. Éppen arról volt szó, mi fog történni a baba megszületése után. Ágota egy-két dolgon jogosan ki is akadt, nagy türelemmel mégis megvárta velem a szülőszobák megtekintésekor a következő turnust, ezért elég későn értünk haza.






Május 6-án kezdődött a születés hete, amit lelkesen végigjógáztam, és sok hasznos előadásra eljutottam. Tanultunk a védőnőmtől, Hill Andreaától babamasszázst, Berta Gabriella bevezetett minket a szoptatás rejtelmeibe, Ágota szüléskönnyítő praktikákkal és szombaton szülésfelkészítő tanfolyammal lelkesített minden kismamát. Ekkor álltam neki végre valahára a Hörömpöli Anditól és Sraddhától kapott jóganadrág varrásnak is, és éppen hogy készen is lettem velük a nagy nap előtt. De ez már egy másik történet :-)